Burgyán Attila méhész

Főoldal

„Ha a méhek kipusztulnának, még négy évünk lenne hátra.” ( Einsteinnek tulajdonított gondolat.)

Mint annyi sok jó dolog a világon, látszólag a véletlennek köszönhetően jön létre. Én is így találkoztam a méhészkedéssel, és vált foglalkozásommá.

Egy idős bácsitól vásároltuk a mézet, de ez a forrás váratlanul megszűnt. Időközben el kezdtem olvasgatni a témába vágó könyveket, újságokat, s arra a gondolatra jutottunk, hogy belevágunk a méhészkedésbe.

A következő tavaszon hat kaptárral, nagy örömmel és kíváncsisággal el is kezdtük.

Rengeteg segítőkész, barátságos méhésszel ismerkedtem meg már az első időktől kezdődően.

A hely, ahol élünk, Csobánka, a Pilis gyöngyszeme is kiváló teret nyújtott csodálatos méhlegelőivel.

Nagy akácosok, hársak és rengeteg gyümölcsös a környéken.

A munka nehéz, de élvezetes volt.

A következő évben elvégeztem Gödöllőn a méhész iskolát is, ahol fantasztikus dolgokat tudtam meg e különös lények életéről, viselkedéséről, szociális szervezettségükről és munkájukról.

Azóta már tízszer annyi családom van, mint kezdetben, és terveink szerint még növekszünk.

Az életünk gyökeresen megváltozott. Összehangolódtunk a természet ritmusával: figyeljük hol, mikor,

mi virágzik. Követjük a sokszor szeszélyes időjárás változásait. Aggódó szeretettel figyeljük a méhcsaládok életét, állapotát. A legmegnyugtatóbb dolog a világon: hallgatni a méhesben a méhek zsongását.

Nagyon összetett, kreatív munkát követel ez a tevékenység. Meglehetősen egymásra vagyunk utalva. Ha  jól viseljük gondjukat, ők sok finom mézzel hálálják meg.

Erősen kihangsúlyoznánk mézeink kézműves jellegét, ugyanis technológiánkkal a különféle fajtamézeink kiváló minőséget képviselnek a tömegcikk gyártás silány termékeivel szemben.

Különösen izgalmas tevékenységünk a kísérletezés újabb és újabb mézkészítményekkel, melyek igen közkedveltek vevőink körében.